Szakmai oldalak

Vállinstabilitás – mikor indokolt a műtét?

A vállinstabilitás kezelésekor a ficamok száma mellett az instabilitás típusa, a glenoidcsont-vesztés mértéke és a Hill–Sachs-laesio helyzete is számít. A kezelési döntéshez azt is fel kell mérni, mekkora az újabb instabilitási esemény kockázata.

Az életkor és a váll terhelése különösen sokat számít. Más lehet a megfelelő kezelés egy 18 éves kontaktsportolónál, egy 35 éves szabadidős sportolónál és egy 65 éves betegnél, akinek először ficamodott ki a válla.

1. Az instabilitás típusai

TípusJellemzőKezelési alapelv
Traumás anteriorBankart, Hill–Sachs, esetleges glenoidcsont-vesztésA műtét mérlegelése az egyéni kockázat alapján
Traumás posteriorPosterior labrumsérülés, reverse Hill–SachsRehabilitáció vagy stabilizáció
Atraumás multidirekcionális (MDI)Capsularis laxitas, többirányú instabilitásElsőként célzott rehabilitáció
Recidív instabilitásIsmételt ficamok vagy subluxatiókGyakran műtéti stabilizáció
Voluntaris / izomkontrollzavarAkaratlagos ficam vagy izomkontrollzavarhoz társuló instabilitásElsőként neuromuscularis rehabilitáció

A TUBS–AMBRI felosztás a klasszikus instabilitási formák elkülönítésében segít. A Stanmore-féle hárompólusú modell a strukturális eltérések és az izomkontrollzavar közötti átmeneteket is figyelembe veszi.

2. A korai stabilizáció mérlegelése

Klinikai helyzetJavasolt stratégia
Első traumás anterior ficam, 16–25 éves kontaktsportolóKorai stabilizáció erősen mérlegelendő
Első ficam, 30–40 éves, alacsony kockázatú betegElsőként konzervatív kezelés
Recidív traumás anterior instabilitásTöbbnyire műtéti stabilizáció
Jelentős glenoidcsont-vesztésCsontos stabilizáció mérlegelendő
Off-track Hill–SachsBankart önmagában gyakran elégtelen
Instabil, diszlokált glenoidperemtörésKorai műtéti ellátás mérlegelendő
Atraumás multidirekcionális instabilitásElsőként hosszabb rehabilitáció
Idősebb beteg első ficammalA rotátorköpeny és az idegek célzott vizsgálata

Nagy recidívakockázatú fiatal betegnél már az első traumás ficam után indokolt lehet a stabilizáció. Atraumás instabilitásnál ismétlődő subluxatio esetén is a kiváltó ok és a rehabilitáció eredménye alapján mérlegelhető a műtét.

3. Konzervatív kezelés az első traumás vállficam után

A konzervatív kezelés különösen akkor jön szóba, ha a váll a repositio után stabil, és nincs jelentős csontdefektus. Ez gyakori megközelítés idősebb vagy kontaktsportot nem űző, alacsonyabb kiújulási kockázatú betegnél.

Az ellátás és a rehabilitáció főbb lépései

  1. Repositio, neurovascularis vizsgálat és kontrollröntgen.
  2. Rövid immobilizáció, rendszerint 1–3 hét, életkortól és fájdalomtól függően.
  3. Korai, kontrollált mobilizáció.
  4. A rotátorköpeny és a lapockát stabilizáló izmok erősítése.
  5. Proprioceptív és sportágspecifikus rehabilitáció.

A hosszabb rögzítés kiújulást csökkentő hatását a vizsgálatok nem igazolták. Idősebb betegnél a rehabilitáció során külön figyelmet érdemel a vállmerevség megelőzése.

A kiújulás kockázata

Az életkor az egyik legerősebb prognosztikai tényező.

BetegcsoportRecidívakockázat
15–20 éves, kontaktsportolóNagyon magas
20–30 éves aktív betegMagas
30–40 évesMérsékelt
40 év felettÁltalában alacsonyabb
60 év felettKisebb kiújulási kockázat mellett a társuló rotátorköpeny- és idegsérülés kerül előtérbe

Fiatal kontaktsportolóknál a konzervatív kezelést követő kiújulás kockázata nagy. A szezon közben a sportba visszatérő sportolók egyes vizsgálataiban 64–79% körüli kiújulást közöltek. Az arány a vizsgált betegcsoporttól és a követés időtartamától is függ.

Egy 2025-ös metaanalízisben az első anterior ficam után, korai arthroszkópos Bankart-rekonstrukciót követően ritkábban jelentkezett ismételt instabilitás, és ritkábban volt szükség későbbi stabilizáló műtétre, mint konzervatív kezelés után.

Forrás: Az első anterior ficam kezelése – metaanalízis, 2025

4. Klinikai vizsgálat és képalkotás

A klinikai vizsgálat része lehet az apprehension-, a relocation-, a release/surprise- és a load-and-shift teszt, továbbá a sulcus sign, a posterior jerk és a Kim-teszt. A hyperlaxitas és a lapocka mozgásának kontrollja is értékelendő.

Az MRI és az MR-arthrographia a labrum és a tok sérüléseinek (Bankart-, ALPSA-, Perthes- és HAGL-laesio), valamint a rotátorköpeny és az esetleges társuló sérülések felmérésében segít.

A 3D CT főként visszatérő instabilitás, csontos Bankart-laesio, illetve Latarjet vagy más csontos rekonstrukció tervezése esetén hasznos.

A műtéti tervezéshez az alábbi kérdésekre kell választ adni.

  • Hány százalékos a glenoidcsont-vesztés?
  • On-track vagy off-track a Hill–Sachs-laesio?
  • Milyen állapotú a labrum és a tok?
  • Van-e hyperlaxitas vagy korábbi sikertelen műtét?

5. Glenoidcsont-vesztés és műtéti tervezés

Glenoidcsont-vesztésSebészi stratégia
0–10%Bankart-repair általában megfelelő, ha on-track
10–13,5%Bankart ± remplissage, egyéni kockázat szerint
13,5–20%A Bankart + remplissage és a csontos stabilizáció egyaránt mérlegelhető
>20%Többnyire Latarjet vagy más csontpótló eljárás

A táblázat tartományai a tervezéshez adnak támpontot. A 2024-es ESSKA–ESA konszenzus 2026-ban megjelent közleménye szerint visszatérő traumás anterior ficam esetén már 10–15%-os glenoidcsont-vesztésnél is szóba jöhet csontos stabilizáció, különösen off-track Hill–Sachs-laesio mellett. Kontaktsport, fiatal életkor, hyperlaxitas vagy korábbi sikertelen lágyrészműtét esetén kisebb csontdefektusnál is mérlegelhető.

Forrás: ESSKA–ESA konszenzus, 2. rész – a 2026-os közlemény

On-track és off-track Hill–Sachs-laesio

A glenoid track koncepció a glenoid- és humeralis oldali csontvesztést együtt értékeli.

GT = 0,83 × D − d

A képletben D az ép glenoid becsült szélessége, d pedig a glenoid csontdefektusának szélessége.

  • On-track: a Hill–Sachs interval nem haladja meg a glenoid track szélességét.
  • Off-track: a Hill–Sachs interval nagyobb, mint a glenoid track.

Off-track laesiónál az izolált Bankart-repair recidívakockázata magasabb. Ilyenkor remplissage vagy csontos stabilizáció szükséges lehet.

6. Stabilizáló műtéti eljárások

Arthroszkópos Bankart-rekonstrukció – Dr. Jeevaka Amaranath

Arthroszkópos Bankart-repair

Kis csontvesztés, megfelelő állapotú labrum és tok, valamint on-track Hill–Sachs-laesio esetén mérlegelhető.

A műtét során a labrumot anatómiai helyére rögzítik vissza. Szükség esetén capsularis plicatio egészíti ki a beavatkozást.

Infraspinatus-remplissage – Cambridge Shoulder

Bankart + remplissage

A Bankart-rekonstrukció remplissage-zsal egészíthető ki off-track és egyes near-track Hill–Sachs-laesióknál, amennyiben a glenoidcsont-vesztés mértéke alapján nem szükséges csontos rekonstrukció.

Hatékonyan csökkentheti a recidívát, de kirotációs mozgásvesztéssel járhat.

A Latarjet-műtét lépései – Sydney Shoulder Unit

Latarjet

A Latarjet-műtét jelentős glenoidcsont-vesztés, visszatérő instabilitás vagy korábbi sikertelen stabilizáció esetén jöhet szóba. Nagy kockázatú kontaktsportolóknál szintén mérlegelhető.

A csontos augmentáció mellett az áthelyezett közös ín (conjoint tendon) dinamikus támaszt is ad.

A posterior labrum arthroszkópos helyreállítása

Posterior Bankart-repair / capsularis plicatio

A posterior labrum helyreállítása vagy a tok feszesítése akkor mérlegelhető, ha strukturális capsulolabralis sérülés igazolódik, és a posterior instabilitás a megfelelő rehabilitáció után is panaszt okoz.

7. A posterior instabilitás kezelése

A posterior instabilitás gyakran terhelésre jelentkező fájdalommal, bizonytalanságérzéssel vagy subluxatióval jár. Különösen gyakori súlyemelőknél, kontaktsportolóknál és fej fölötti aktivitást végzőknél.

Atraumás vagy mikrotraumás esetekben a konzervatív kezelés általában 3–6 hónap célzott rehabilitációt jelent. A gyakorlatok a lapockakontrollt, a rotátorköpeny erejét és a propriocepciót fejlesztik.

Műtét traumás posterior labrumsérülés, visszatérő subluxatio vagy olyan instabilitás esetén mérlegelhető, amely megfelelő rehabilitáció után is korlátozza a váll működését.

Jelentős posterior glenoidcsont-vesztés vagy kifejezett retroversio esetén az izolált lágyrész-rekonstrukció nem feltétlenül elegendő.

8. Multidirekcionális instabilitás (MDI)

Multidirekcionális instabilitásnál a kezelés rehabilitációval kezdődik. Az erősítés mellett a gyakorlatok célja, hogy mozgás közben javuljon a humerusfej centrálása és a lapocka, illetve a felkar mozgásának összehangolása.

Műtét igazolt strukturális toklazaság esetén mérlegelhető, ha legalább hat hónap megfelelő rehabilitáció után is fennállnak a panaszok.

A műtéti megoldás többnyire arthroszkópos capsularis plicatio. Domináló izomkontrollzavar vagy akaratlagos luxatio esetén a műtéti eredmények lényegesen kiszámíthatatlanabbak.

9. Műtéti eredmények és rehabilitáció

BeavatkozásVárható kimenetel
Arthroszkópos BankartJó funkcionális eredmények; recidíva gyakran 5–15%, magas rizikónál több
Bankart + remplissageAlacsonyabb recidíva megfelelő indikációval; kirotációvesztés lehetséges
LatarjetRecidíva gyakran 2–10%; graft-, csavar- és idegszövődmények lehetségesek
Posterior labrum-repairTöbbnyire jó stabilitás és funkció; sportba visszatérés változó
MDI capsularis plicatioJó eredmény megfelelően kiválasztott betegnél, de a rehabilitáció döntő

A táblázatban közölt arányok tájékoztató jellegűek. A vizsgálati eredmények függnek a betegcsoporttól, a sportágtól, a csontvesztés mértékétől és a követés időtartamától.

Posztoperatív rehabilitáció

IdőszakBankart-repairLatarjet
0–4. hétVédelem, orthesis, korlátozott ROMVédelem, kontrollált mobilizáció
4–6. hétFokozatos aktív mozgásAktív mozgás fokozása
6–12. hétROM visszanyerése, erősítés indításaProgresszív erősítés
3–4. hónapFunkcionális és sportágspecifikus feladatokFunkcionális terhelés
4–6+ hónapSportba visszatérés kritériumok alapjánSportba visszatérés, csontos gyógyulás ellenőrzésével

A kontaktsporthoz való visszatérésnél az eltelt idő mellett a fájdalommentes mozgás, a megfelelő izomerő, a negatív apprehension-teszt és a sportágspecifikus funkcionális tesztek eredménye is számít.

10. Kezelési algoritmus

Tünetes glenohumeralis instabilitás

Atraumás instabilitás vagy MDI

Célzott rehabilitáció 3–6 hónapig vagy tovább. Műtét igazolt strukturális eltérés és tartós panasz esetén, a rehabilitáció eredményének figyelembevételével mérlegelhető.

Traumás anterior instabilitás

Az első vagy ismétlődő ficam mellett az életkort, a sportterhelést, a glenoidcsont-vesztést és a glenoid track alapján a Hill–Sachs-laesiót is értékelni kell.

Eljárásválasztás műtéti indikáció esetén

  • Kis csontvesztés és on-track laesio esetén Bankart-rekonstrukció jöhet szóba.
  • Off-track laesio és mérsékelt glenoiddefektus mellett Bankart-rekonstrukció és remplissage mérlegelhető.
  • Jelentős glenoidcsont-vesztés és nagy recidívakockázat esetén Latarjet vagy más csontos rekonstrukció kerülhet előtérbe.

11. Öt klinikai példa

BetegMérlegelhető kezelési stratégia
18 éves kézilabdázó, első anterior ficam, Bankart, 5% csontvesztésKorai Bankart-rekonstrukció mérlegelhető
38 éves irodai dolgozó, első ficam, minimális csontvesztésKonzervatív kezelés
24 éves judós, harmadik ficam, 17% glenoiddefektus, off-trackLatarjet-műtét mérlegelhető
28 éves súlyemelő, posterior instabilitás, labrumsérülésCélzott rehabilitáció, tartós panasz esetén posterior repair
22 éves hyperlax nő, atraumás MDIElsőként hosszabb, strukturált rehabilitáció

12. Szakirodalom

A kezelési döntés szempontjai

Fiatal, nagy kockázatú kontaktsportolónál már az első traumás ficam után szóba jöhet a stabilizáló műtét.

A műtéti eljárás kiválasztását a csontvesztés mértéke és a glenoid track alapján megítélt Hill–Sachs-laesio akár a ficamok számánál is erősebben befolyásolhatja.

Atraumás instabilitásnál először az izomkontrollzavart és a strukturális toklazaságot kell elkülöníteni. A műtét lehetősége a rehabilitáció eredménye alapján értékelhető.

A 13,5–20%-os glenoidcsont-vesztés tartományában az eljárás megválasztása különösen egyéni. A remplissage-zsal kiegészített Bankart-rekonstrukció és a Latarjet-műtét közötti döntésben a beteg aktivitása, a Hill–Sachs-laesio near-track vagy off-track helyzete és az újabb ficam egyéb kockázati tényezői kapnak szerepet.