Szakmai oldalak
Vállinstabilitás – mikor indokolt a műtét?
A vállinstabilitás kezelésekor a ficamok száma mellett az instabilitás típusa, a glenoidcsont-vesztés mértéke és a Hill–Sachs-laesio helyzete is számít. A kezelési döntéshez azt is fel kell mérni, mekkora az újabb instabilitási esemény kockázata.
Az életkor és a váll terhelése különösen sokat számít. Más lehet a megfelelő kezelés egy 18 éves kontaktsportolónál, egy 35 éves szabadidős sportolónál és egy 65 éves betegnél, akinek először ficamodott ki a válla.
Tartalomjegyzék
1. Az instabilitás típusai
| Típus | Jellemző | Kezelési alapelv |
|---|---|---|
| Traumás anterior | Bankart, Hill–Sachs, esetleges glenoidcsont-vesztés | A műtét mérlegelése az egyéni kockázat alapján |
| Traumás posterior | Posterior labrumsérülés, reverse Hill–Sachs | Rehabilitáció vagy stabilizáció |
| Atraumás multidirekcionális (MDI) | Capsularis laxitas, többirányú instabilitás | Elsőként célzott rehabilitáció |
| Recidív instabilitás | Ismételt ficamok vagy subluxatiók | Gyakran műtéti stabilizáció |
| Voluntaris / izomkontrollzavar | Akaratlagos ficam vagy izomkontrollzavarhoz társuló instabilitás | Elsőként neuromuscularis rehabilitáció |
A TUBS–AMBRI felosztás a klasszikus instabilitási formák elkülönítésében segít. A Stanmore-féle hárompólusú modell a strukturális eltérések és az izomkontrollzavar közötti átmeneteket is figyelembe veszi.
2. A korai stabilizáció mérlegelése
| Klinikai helyzet | Javasolt stratégia |
|---|---|
| Első traumás anterior ficam, 16–25 éves kontaktsportoló | Korai stabilizáció erősen mérlegelendő |
| Első ficam, 30–40 éves, alacsony kockázatú beteg | Elsőként konzervatív kezelés |
| Recidív traumás anterior instabilitás | Többnyire műtéti stabilizáció |
| Jelentős glenoidcsont-vesztés | Csontos stabilizáció mérlegelendő |
| Off-track Hill–Sachs | Bankart önmagában gyakran elégtelen |
| Instabil, diszlokált glenoidperemtörés | Korai műtéti ellátás mérlegelendő |
| Atraumás multidirekcionális instabilitás | Elsőként hosszabb rehabilitáció |
| Idősebb beteg első ficammal | A rotátorköpeny és az idegek célzott vizsgálata |
Nagy recidívakockázatú fiatal betegnél már az első traumás ficam után indokolt lehet a stabilizáció. Atraumás instabilitásnál ismétlődő subluxatio esetén is a kiváltó ok és a rehabilitáció eredménye alapján mérlegelhető a műtét.
3. Konzervatív kezelés az első traumás vállficam után
A konzervatív kezelés különösen akkor jön szóba, ha a váll a repositio után stabil, és nincs jelentős csontdefektus. Ez gyakori megközelítés idősebb vagy kontaktsportot nem űző, alacsonyabb kiújulási kockázatú betegnél.
Az ellátás és a rehabilitáció főbb lépései
- Repositio, neurovascularis vizsgálat és kontrollröntgen.
- Rövid immobilizáció, rendszerint 1–3 hét, életkortól és fájdalomtól függően.
- Korai, kontrollált mobilizáció.
- A rotátorköpeny és a lapockát stabilizáló izmok erősítése.
- Proprioceptív és sportágspecifikus rehabilitáció.
A hosszabb rögzítés kiújulást csökkentő hatását a vizsgálatok nem igazolták. Idősebb betegnél a rehabilitáció során külön figyelmet érdemel a vállmerevség megelőzése.
A kiújulás kockázata
Az életkor az egyik legerősebb prognosztikai tényező.
| Betegcsoport | Recidívakockázat |
|---|---|
| 15–20 éves, kontaktsportoló | Nagyon magas |
| 20–30 éves aktív beteg | Magas |
| 30–40 éves | Mérsékelt |
| 40 év felett | Általában alacsonyabb |
| 60 év felett | Kisebb kiújulási kockázat mellett a társuló rotátorköpeny- és idegsérülés kerül előtérbe |
Fiatal kontaktsportolóknál a konzervatív kezelést követő kiújulás kockázata nagy. A szezon közben a sportba visszatérő sportolók egyes vizsgálataiban 64–79% körüli kiújulást közöltek. Az arány a vizsgált betegcsoporttól és a követés időtartamától is függ.
Egy 2025-ös metaanalízisben az első anterior ficam után, korai arthroszkópos Bankart-rekonstrukciót követően ritkábban jelentkezett ismételt instabilitás, és ritkábban volt szükség későbbi stabilizáló műtétre, mint konzervatív kezelés után.
Forrás: Az első anterior ficam kezelése – metaanalízis, 2025
4. Klinikai vizsgálat és képalkotás
A klinikai vizsgálat része lehet az apprehension-, a relocation-, a release/surprise- és a load-and-shift teszt, továbbá a sulcus sign, a posterior jerk és a Kim-teszt. A hyperlaxitas és a lapocka mozgásának kontrollja is értékelendő.
Az MRI és az MR-arthrographia a labrum és a tok sérüléseinek (Bankart-, ALPSA-, Perthes- és HAGL-laesio), valamint a rotátorköpeny és az esetleges társuló sérülések felmérésében segít.
A 3D CT főként visszatérő instabilitás, csontos Bankart-laesio, illetve Latarjet vagy más csontos rekonstrukció tervezése esetén hasznos.
A műtéti tervezéshez az alábbi kérdésekre kell választ adni.
- Hány százalékos a glenoidcsont-vesztés?
- On-track vagy off-track a Hill–Sachs-laesio?
- Milyen állapotú a labrum és a tok?
- Van-e hyperlaxitas vagy korábbi sikertelen műtét?
5. Glenoidcsont-vesztés és műtéti tervezés
| Glenoidcsont-vesztés | Sebészi stratégia |
|---|---|
| 0–10% | Bankart-repair általában megfelelő, ha on-track |
| 10–13,5% | Bankart ± remplissage, egyéni kockázat szerint |
| 13,5–20% | A Bankart + remplissage és a csontos stabilizáció egyaránt mérlegelhető |
| >20% | Többnyire Latarjet vagy más csontpótló eljárás |
A táblázat tartományai a tervezéshez adnak támpontot. A 2024-es ESSKA–ESA konszenzus 2026-ban megjelent közleménye szerint visszatérő traumás anterior ficam esetén már 10–15%-os glenoidcsont-vesztésnél is szóba jöhet csontos stabilizáció, különösen off-track Hill–Sachs-laesio mellett. Kontaktsport, fiatal életkor, hyperlaxitas vagy korábbi sikertelen lágyrészműtét esetén kisebb csontdefektusnál is mérlegelhető.
On-track és off-track Hill–Sachs-laesio
A glenoid track koncepció a glenoid- és humeralis oldali csontvesztést együtt értékeli.
GT = 0,83 × D − d
A képletben D az ép glenoid becsült szélessége, d pedig a glenoid csontdefektusának szélessége.
- On-track: a Hill–Sachs interval nem haladja meg a glenoid track szélességét.
- Off-track: a Hill–Sachs interval nagyobb, mint a glenoid track.
Off-track laesiónál az izolált Bankart-repair recidívakockázata magasabb. Ilyenkor remplissage vagy csontos stabilizáció szükséges lehet.
6. Stabilizáló műtéti eljárások
Arthroszkópos Bankart-repair
Kis csontvesztés, megfelelő állapotú labrum és tok, valamint on-track Hill–Sachs-laesio esetén mérlegelhető.
A műtét során a labrumot anatómiai helyére rögzítik vissza. Szükség esetén capsularis plicatio egészíti ki a beavatkozást.
Bankart + remplissage
A Bankart-rekonstrukció remplissage-zsal egészíthető ki off-track és egyes near-track Hill–Sachs-laesióknál, amennyiben a glenoidcsont-vesztés mértéke alapján nem szükséges csontos rekonstrukció.
Hatékonyan csökkentheti a recidívát, de kirotációs mozgásvesztéssel járhat.
Latarjet
A Latarjet-műtét jelentős glenoidcsont-vesztés, visszatérő instabilitás vagy korábbi sikertelen stabilizáció esetén jöhet szóba. Nagy kockázatú kontaktsportolóknál szintén mérlegelhető.
A csontos augmentáció mellett az áthelyezett közös ín (conjoint tendon) dinamikus támaszt is ad.
Posterior Bankart-repair / capsularis plicatio
A posterior labrum helyreállítása vagy a tok feszesítése akkor mérlegelhető, ha strukturális capsulolabralis sérülés igazolódik, és a posterior instabilitás a megfelelő rehabilitáció után is panaszt okoz.
7. A posterior instabilitás kezelése
A posterior instabilitás gyakran terhelésre jelentkező fájdalommal, bizonytalanságérzéssel vagy subluxatióval jár. Különösen gyakori súlyemelőknél, kontaktsportolóknál és fej fölötti aktivitást végzőknél.
Atraumás vagy mikrotraumás esetekben a konzervatív kezelés általában 3–6 hónap célzott rehabilitációt jelent. A gyakorlatok a lapockakontrollt, a rotátorköpeny erejét és a propriocepciót fejlesztik.
Műtét traumás posterior labrumsérülés, visszatérő subluxatio vagy olyan instabilitás esetén mérlegelhető, amely megfelelő rehabilitáció után is korlátozza a váll működését.
Jelentős posterior glenoidcsont-vesztés vagy kifejezett retroversio esetén az izolált lágyrész-rekonstrukció nem feltétlenül elegendő.
8. Multidirekcionális instabilitás (MDI)
Multidirekcionális instabilitásnál a kezelés rehabilitációval kezdődik. Az erősítés mellett a gyakorlatok célja, hogy mozgás közben javuljon a humerusfej centrálása és a lapocka, illetve a felkar mozgásának összehangolása.
Műtét igazolt strukturális toklazaság esetén mérlegelhető, ha legalább hat hónap megfelelő rehabilitáció után is fennállnak a panaszok.
A műtéti megoldás többnyire arthroszkópos capsularis plicatio. Domináló izomkontrollzavar vagy akaratlagos luxatio esetén a műtéti eredmények lényegesen kiszámíthatatlanabbak.
9. Műtéti eredmények és rehabilitáció
| Beavatkozás | Várható kimenetel |
|---|---|
| Arthroszkópos Bankart | Jó funkcionális eredmények; recidíva gyakran 5–15%, magas rizikónál több |
| Bankart + remplissage | Alacsonyabb recidíva megfelelő indikációval; kirotációvesztés lehetséges |
| Latarjet | Recidíva gyakran 2–10%; graft-, csavar- és idegszövődmények lehetségesek |
| Posterior labrum-repair | Többnyire jó stabilitás és funkció; sportba visszatérés változó |
| MDI capsularis plicatio | Jó eredmény megfelelően kiválasztott betegnél, de a rehabilitáció döntő |
A táblázatban közölt arányok tájékoztató jellegűek. A vizsgálati eredmények függnek a betegcsoporttól, a sportágtól, a csontvesztés mértékétől és a követés időtartamától.
Posztoperatív rehabilitáció
| Időszak | Bankart-repair | Latarjet |
|---|---|---|
| 0–4. hét | Védelem, orthesis, korlátozott ROM | Védelem, kontrollált mobilizáció |
| 4–6. hét | Fokozatos aktív mozgás | Aktív mozgás fokozása |
| 6–12. hét | ROM visszanyerése, erősítés indítása | Progresszív erősítés |
| 3–4. hónap | Funkcionális és sportágspecifikus feladatok | Funkcionális terhelés |
| 4–6+ hónap | Sportba visszatérés kritériumok alapján | Sportba visszatérés, csontos gyógyulás ellenőrzésével |
A kontaktsporthoz való visszatérésnél az eltelt idő mellett a fájdalommentes mozgás, a megfelelő izomerő, a negatív apprehension-teszt és a sportágspecifikus funkcionális tesztek eredménye is számít.
10. Kezelési algoritmus
Tünetes glenohumeralis instabilitás
Atraumás instabilitás vagy MDI
Célzott rehabilitáció 3–6 hónapig vagy tovább. Műtét igazolt strukturális eltérés és tartós panasz esetén, a rehabilitáció eredményének figyelembevételével mérlegelhető.
Traumás anterior instabilitás
Az első vagy ismétlődő ficam mellett az életkort, a sportterhelést, a glenoidcsont-vesztést és a glenoid track alapján a Hill–Sachs-laesiót is értékelni kell.
Eljárásválasztás műtéti indikáció esetén
- Kis csontvesztés és on-track laesio esetén Bankart-rekonstrukció jöhet szóba.
- Off-track laesio és mérsékelt glenoiddefektus mellett Bankart-rekonstrukció és remplissage mérlegelhető.
- Jelentős glenoidcsont-vesztés és nagy recidívakockázat esetén Latarjet vagy más csontos rekonstrukció kerülhet előtérbe.
11. Öt klinikai példa
| Beteg | Mérlegelhető kezelési stratégia |
|---|---|
| 18 éves kézilabdázó, első anterior ficam, Bankart, 5% csontvesztés | Korai Bankart-rekonstrukció mérlegelhető |
| 38 éves irodai dolgozó, első ficam, minimális csontvesztés | Konzervatív kezelés |
| 24 éves judós, harmadik ficam, 17% glenoiddefektus, off-track | Latarjet-műtét mérlegelhető |
| 28 éves súlyemelő, posterior instabilitás, labrumsérülés | Célzott rehabilitáció, tartós panasz esetén posterior repair |
| 22 éves hyperlax nő, atraumás MDI | Elsőként hosszabb, strukturált rehabilitáció |
12. Szakirodalom
- ESSKA–ESA 2024 Consensus – Treatment and Return to Sports – életkor- és rizikóalapú műtéti indikációk.
- Management of First-Time Anterior Shoulder Dislocation (2025) – a korai Bankart-rekonstrukció és a konzervatív kezelés összehasonlítása.
- An Evidence-Based Approach to Indication for Remplissage (2025) – off-track, near-track és remplissage-indikációk.
- Management of Anterior Shoulder Instability in the Contact Athlete (2025) – kontaktsportolók műtéti algoritmusa.
A kezelési döntés szempontjai
Fiatal, nagy kockázatú kontaktsportolónál már az első traumás ficam után szóba jöhet a stabilizáló műtét.
A műtéti eljárás kiválasztását a csontvesztés mértéke és a glenoid track alapján megítélt Hill–Sachs-laesio akár a ficamok számánál is erősebben befolyásolhatja.
Atraumás instabilitásnál először az izomkontrollzavart és a strukturális toklazaságot kell elkülöníteni. A műtét lehetősége a rehabilitáció eredménye alapján értékelhető.
A 13,5–20%-os glenoidcsont-vesztés tartományában az eljárás megválasztása különösen egyéni. A remplissage-zsal kiegészített Bankart-rekonstrukció és a Latarjet-műtét közötti döntésben a beteg aktivitása, a Hill–Sachs-laesio near-track vagy off-track helyzete és az újabb ficam egyéb kockázati tényezői kapnak szerepet.
