Szakmai oldalak

Könyökinstabilitás – kivizsgálás és kezelési lehetőségek

A kezelési döntéshez azt kell megítélni, hogy a helyretett könyök ízületi felszínei megfelelően illeszkednek-e, és az ízület stabil marad-e a korai mobilizációhoz szükséges mozgástartományban. Ha csontos vagy szalagos sérülés akadályozza a stabil mozgást, műtéti helyreállítás válhat szükségessé.

A kezelés során olyan stabilitás elérése a cél, amely lehetővé teszi a korai, védett mozgatást. Az elhúzódó rögzítés növeli a könyökmerevség kockázatát.

1. Az instabilitás típusai

TípusFő sérült struktúraJellemző mechanizmus
Posterolateralis rotációs instabilitás (PLRI)LUCL / lateralis ligamentumkomplexSupinatio, valgus és axialis terhelés
Valgus instabilitásMCL/UCL, főleg anterior kötegValgus stressz, dobósport
Varus posteromedialis rotációs instabilitás (VPMRI)LCL-komplex + anteromedialis coronoidVarus, axialis és rotációs terhelés
Posterior / posterolateralis ficamCapsuloligamentosus sérülésekEsés nyújtott karra
Komplex töréses instabilitásCsontos és szalagos stabilizátorokTerrible triad, transolecranon, Monteggia-szerű sérülések
Krónikus multidirekcionális instabilitásTöbb stabilizátor elégtelenségeKorábbi trauma, ismételt műtétek

A lateralis ligamentumkomplex sérülése nem minden esetben jelent klinikailag releváns PLRI-t. A dinamikus stabilizátorok és a csontos congruentia kompenzálhatják a szalagsérülést.

2. A konzervatív és a műtéti kezelés mérlegelése

Klinikai helyzetJavasolt stratégia
Egyszerű ficam, koncentrikus repositio, stabil mozgásKorai funkcionális kezelés
Egyszerű ficam, csak véghelyzeti instabilitásVédett mobilizáció, szoros kontroll
Repositio után tartós subluxatio / incongruentiaMűtéti stabilizáció
Súlyos instabilitás a funkcionális ROM-banKorai műtét
Akut PLRI, jelentős instabilitássalLateralis ligamentum-repair
Krónikus, tünetes PLRILUCL-rekonstrukció
Izolált részleges MCL-sérülésTöbbnyire konzervatív
Dobósportoló teljes MCL-szakadássalSport- és funkciófüggő műtéti döntés
VPMRI anteromedialis coronoidtörésselGyakran műtéti stabilizáció
Terrible triad, stabilan rekonstruálható sérülésTöbbnyire műtéti ellátás

Konzervatív kezelés akkor jön szóba, ha az ízületi felszínek megfelelően illeszkednek, és a könyök stabil a védett mobilizáció során. Tartós instabilitás esetén a sérült stabilizátorok helyreállítása lehet indokolt.

3. Az egyszerű könyökficam kezelése

A legtöbb egyszerű könyökficam műtét nélkül kezelhető.

Konzervatív kezelés feltételei

  • Koncentrikus ulnohumeralis és radiocapitellaris repositio.
  • Nincs jelentős incarcerált fragmentum.
  • Nincs tartós subluxatio.
  • A könyök a védett funkcionális mozgástartományban stabil.
  • A beteg együttműködő, a kontroll biztosított.

A funkcionális kezelés ütemezése

Az időpontok tájékoztató jellegűek. A mozgatás ütemét a repositio utáni stabilitás és a lágyrészek állapota határozza meg.

Az első napokban: rövid rögzítés a fájdalom és a lágyrészek állapota szerint. Stabil egyszerű ficam után a védett mozgatás már az első héten megkezdhető.

1–3. hét: korai aktív-asszisztált mobilizáció, szükség szerint hinged brace, az instabil irányok kerülésével.

3–6. hét: fokozatos mozgástartomány-növelés, kontrollált izomaktiválás.

6–12. hét: progresszív erősítés, funkcionális terhelés.

A korai mobilizáció jobb korai mozgástartományt és gyorsabb funkcionális visszatérést eredményezhet, mint a hosszabb immobilizáció.

Műtéti indikációk egyszerű ficam után

  • Tartós incongruentia vagy subluxatio.
  • Redislocatio a kontrollált mobilizáció során.
  • Jelentős instabilitás már középtartományban.
  • Incarcerált lágyrész vagy osteochondralis fragmentum.
  • Nem biztosítható stabil, védett mobilizáció.

A korai oldalirányú röntgenfelvételen látható ulnohumeralis résnövekedés (drop sign) átmeneti is lehet. A leletet a klinikai stabilitással és a kontrollfelvételekkel együtt kell értékelni. Tartós incongruentia vagy stresszvizsgálattal igazolt instabilitás esetén további kivizsgálás és a műtéti lehetőség mérlegelése szükséges.

FuncSiE – a korai mobilizáció randomizált vizsgálata

Az egyszerű könyökficam kezelése – szisztematikus áttekintés

4. Posterolateralis rotációs instabilitás (PLRI)

PLRI esetén terhelés alatt posterolateralis rotációs elmozdulás jelentkezik. A beteg fájdalmat, kattanást vagy bizonytalanságot érezhet, akár nyilvánvaló ficam nélkül is.

Etiológia

  • Korábbi könyökficam.
  • Lateralis ligamentumkomplex traumás sérülése.
  • Korábbi lateralis epicondylitis miatt végzett műtét.
  • Ismételt corticosteroid-injekciókat követő szövetkárosodás.
  • Iatrogén sérülés, például túlzott lateralis capsuloligamentosus release.

Klinikai tünetek

  • Bizonytalanság terheléskor, különösen nyújtott könyökkel.
  • Fájdalmas kattanás, subluxatiós érzés.
  • Székről feltoláskor jelentkező panasz.
  • Push-up, fekvőtámasz során fájdalom vagy apprehension.
  • Néha domináló lateralis fájdalom, nyilvánvaló ficam nélkül.

Diagnosztikus tesztek

TesztJelentőség
Posterolateral rotatory drawerPLRI kimutatása
Lateral pivot-shiftSpecifikus, de éber betegnél nehezen kivitelezhető
Chair push-upFunkcionális instabilitás
Tabletop relocationTerheléses apprehension
Dinamikus fluoroscopiaTerhelés alatti subluxatio
EUA (vizsgálat altatásban)Kétes esetben hasznos

A statikus MRI negatív lehet funkcionálisan jelentős PLRI esetén is.

A műtéti kezelés mérlegelése

Akut, avulsiós szalagsérülésnél primer szalagvarrat mérlegelhető, ha az ízület instabil és a szövet minősége megfelelő.

Krónikus PLRI esetén LUCL-rekonstrukció jöhet szóba, ha az igazolt instabilitás panaszt okoz és korlátozza a funkciót. Rossz szövetminőségnél különösen indokolt lehet az íngrafttal végzett helyreállítás.

Konzervatív kezelés akkor lehet megfelelő, ha a panasz enyhe, nincs jelentős dinamikus subluxatio, és a beteg képes elkerülni a provokáló terheléseket.

Műtéti lehetőségek

  • Akut lateralis ligamentumkomplex varrat varróhorgonnyal.
  • LUCL-rekonstrukció palmaris longus vagy más íngraft felhasználásával.
  • Társuló csontos deformitás korrekciója.
  • Iatrogén PLRI esetén a lateralis stabilizátorok helyreállítása.

A rekonstrukció során a humeralis eredés és az ulna crista supinatoris körüli tapadás anatómiai helyzetére is figyelni kell.

LUCL-rekonstrukció és primer szalagvarrat PLRI esetén – metaanalízis

5. Varus posteromedialis rotációs instabilitás (VPMRI)

A fel nem ismert anteromedialis coronoidsérülés tartós incongruentiát és gyorsan kialakuló ulnohumeralis arthrosist okozhat.

Sérülési mechanizmus

Varus és axialis terhelés során:

  1. A lateralis ligamentumkomplex sérül.
  2. Az anteromedialis coronoid facet letörik.
  3. A trochlea az anteromedialis ulnafelszínre terhelődik.
  4. Medialis ízületi incongruentia és progresszív arthrosis alakulhat ki.

O'Driscoll coronoid-klasszifikáció

TípusSérülés
ITip fracture
IIAnteromedial facet fracture
IIIBasal fracture

A II-es típus alcsoportjai a fragmentum kiterjedése és a sublime tubercle érintettsége alapján különíthetők el.

A műtéti kezelés mérlegelése

A műtéti ellátás mellett szóló eltérések

  • diszlokált anteromedialis facet fragmentum;
  • varus instabilitás;
  • medialis ulnohumeralis incongruentia;
  • jelentős fragmentum vagy sublime tubercle érintettsége;
  • dinamikus stresszvizsgálaton kimutatható subluxatio.

Kis, nem diszlokált fragmentum, stabil és koncentrikus ízület mellett szoros kontrollal konzervatív kezelés is szóba jöhet.

Műtéti stratégia

A műtét célja az anteromedialis coronoid támasztó funkciójának helyreállítása.

  • Anteromedialis coronoid feltárás.
  • Fragmentumrepositio.
  • Buttress plating vagy megfelelő csavaros rögzítés.
  • Lateralis ligamentumkomplex repair.
  • Stabilitás ellenőrzése teljes mozgástartományban.

A coronoid és a lateralis szalagkomplex helyreállítása után a fennmaradó instabilitás alapján mérlegelhető az MCL ellátása.

Varus posteromedialis instabilitás – AO Surgery Reference

6. Medialis könyökinstabilitás – MCL/UCL

A medialis instabilitás különösen dobósportolóknál és valgus terheléssel járó sportágakban jelentős.

Diagnosztika

  • Valgus stress test 20–30° flexióban.
  • Moving valgus stress test.
  • Milking maneuver.
  • MRI/MRA.
  • Dinamikus stressz-ultrahang.

A konzervatív kezelés szerepe

Izolált, részleges MCL-sérülésnél, alacsonyabb funkcionális igényű betegnél vagy stabil könyöknél a konzervatív kezelés az első választás.

A rehabilitáció a flexor-pronator izomcsoport erősítésére, a lapocka stabilizálására és a váll, illetve a törzs mozgáskontrolljára épül. A sportágspecifikus terhelés fokozatosan vezethető vissza.

A műtéti kezelés mérlegelése

  • Magas szintű dobósportolónál tartós valgus instabilitás.
  • Konzervatív kezelésre nem reagáló teljes vagy jelentős részleges szakadás.
  • Akut, jó szövetminőségű proximalis vagy distalis avulsio esetén primer repair ± internal brace.
  • Krónikus, degeneratív, rossz szövetminőségű sérülés esetén UCL-rekonstrukció.

Az eljárás kiválasztásakor a szakadás kiterjedése mellett a sérülés helyét, a szövetminőséget és a sportoló terhelési igényét is figyelembe kell venni.

7. Terrible triad sérülés

A terrible triad sérülés a könyökficam, a radiusfejtörés és a coronoidtörés együttes előfordulását jelenti.

A legtöbb diszlokált, instabil terrible triad sérülés műtéti kezelést igényel.

Műtéti algoritmus

  1. Radiusfej rekonstrukciója vagy protézispótlása, ha nem rekonstruálható.
  2. Coronoid stabilizálása, ha a fragmentum és az instabilitás ezt indokolja.
  3. Lateralis ligamentumkomplex helyreállítása.
  4. Intraoperatív stabilitásvizsgálat.
  5. Perzisztáló instabilitás esetén további medialis stabilizáció vagy kiegészítő stabilizáló eszköz.

Nem minden apró coronoidtip-fragmentum igényel külön rögzítést, ha a radiusfej és az LCL helyreállítása után a könyök stabil.

Instabil terrible triad esetén a radiusfej pótlás nélküli eltávolítása tovább ronthatja a stabilitást, mert a radiusfej a valgus és az axialis terheléssel szembeni ellenállásban is részt vesz.

A könyök komplex töréses instabilitásának műtéti kezelése

8. Rekonstrukció után fennmaradó instabilitás

A rekonstrukció után fennmaradó instabilitás okát intraoperatív vizsgálattal kell tisztázni.

A stabilitás vizsgálatakor az alábbi szempontok értékelendők.

  1. Koncentrikus-e az ulnohumeralis és radiocapitellaris ízület?
  2. Helyreállt-e a coronoid támasztó funkciója?
  3. Megfelelő-e a radiusfej rekonstrukciója vagy a protézis méretezése?
  4. Anatómiai-e a lateralis ligamentumkomplex rögzítése?
  5. Van-e perzisztáló medialis instabilitás?

Ha a könyök ezek után sem stabil, mérlegelhető MCL-repair, hinged external fixator vagy internal joint stabilizer (IJS).

Az IJS és a csuklós külső rögzítő a rekonstrukciót védi a korai mobilizáció alatt. Alkalmazásuk előtt a csontos és szalagos stabilizátorok helyreállíthatóságát is fel kell mérni.

9. Funkcionális eredmények

Sérülés / kezelésVárható eredmény
Egyszerű ficam, korai mobilizációTöbbnyire jó funkció, de véghelyzeti extensiós deficit gyakori
Akut LCL-repairJó stabilitás megfelelő indikáció esetén
Krónikus LUCL-rekonstrukcióTöbbnyire jó stabilitás, magas elégedettség
MCL/UCL-rekonstrukcióMagas sportba visszatérési arány, hosszú rehabilitáció
VPMRI műtéti stabilizációJó eredmény anatómiai rekonstrukcióval; arthrosis kockázata fennmarad
Terrible triad műtétStabilitás többnyire elérhető, de könyökmerevség és heterotop ossificatio gyakori

Az eredmény értékelésekor a stabilitás mellett a mozgástartományt és a fájdalmat is figyelembe kell venni. A funkciót heterotop csontosodás és posttraumás arthrosis is korlátozhatja.

Funkcionális mozgástartomány

A klasszikus Morrey-féle funkcionális mozgástartomány

  • Flexio–extensio: 30–130°.
  • Pronosupinatio: 50° pronatio és 50° supinatio.

A modern mindennapi tevékenységek azonban gyakran ennél nagyobb mozgástartományt igényelnek.

10. Rehabilitáció

Az alábbi táblázat a rehabilitáció lehetséges szakaszait mutatja. Az ütemezést a sérülés, az elvégzett beavatkozás és a kontrollvizsgálat eredménye alapján kell módosítani.

IdőszakFő cél
0–2. hétRövid védelem, oedemacsökkentés, kontrollált mobilizáció
2–6. hétVédett aktív ROM, instabil irányok kerülése
6–12. hétROM fokozása, progresszív erősítés
3–4. hónapFunkcionális terhelés
A 4–6. hónaptól vagy későbbNehéz fizikai aktivitás és sport, sérüléstől függően

LUCL-rekonstrukció után különösen kerülendő a korai varus, supinatiós és axialis terhelés kombinációja.

UCL-rekonstrukció után a dobósportba való visszatérés jellemzően lényegesen hosszabb, gyakran 9–12 hónap vagy több.

Visszatérés a versenysportba UCL-rekonstrukció után

11. Klinikai példák

BetegKezelési döntés
25 éves, első egyszerű könyökficam, koncentrikus repositio, stabil 30–130°Korai mobilizáció
38 éves, krónikus lateralis fájdalom, pozitív pivot-shift, igazolt PLRILUCL-rekonstrukció
52 éves, anteromedialis coronoid facet törés, varus subluxatioCoronoid buttress plating + LCL-repair
19 éves dobósportoló, részleges MCL-szakadásElsőként célzott rehabilitáció
35 éves, terrible triad, nem rekonstruálható radiusfejRadiusfejprotézis + szükséges coronoid- és ligamentumstabilizáció
70 éves, egyszerű ficam, stabil repositioRövid immobilizáció, korai mobilizáció

12. Kezelési algoritmus

Igazolt könyökinstabilitás vagy könyökficam

Koncentrikus és stabil ízület a védett mozgástartományban

Konzervatív kezelés, korai védett mobilizáció, klinikai és radiológiai kontroll.

Instabil vagy nem megfelelően illeszkedő ízület

A sérült csontos és szalagos stabilizátorok helyreállítása. A coronoid, a radiusfej és a lateralis szalagkomplex ellátása mellett szükség lehet az MCL helyreállítására is.

A rekonstrukció után újabb stabilitásvizsgálat szükséges. Fennmaradó instabilitásnál az ok tisztázását követően kiegészítő medialis stabilizáció, IJS vagy csuklós külső rögzítő mérlegelhető.

13. A kezelési döntés szempontjai

Egyszerű könyökficam után a korai, védett mobilizáció lehetősége határozza meg a kezelést. Teljes szalagszakadás mellett is szóba jöhet konzervatív ellátás, ha a könyök funkcionálisan stabil.

PLRI gyanújakor a klinikai és dinamikus vizsgálat eredményét az MRI-lelettel együtt kell értékelni. A kimutatott szalagsérülés önmagában nem írja le a terhelés alatti stabilitást.

Anteromedialis coronoidtörésnél a fragmentum mérete mellett az ízületi illeszkedés és a varus stabilitás is számít. Kis fragmentumhoz is társulhat kezelést igénylő instabilitás.

Terrible triad esetén a radiusfej, a coronoid és a lateralis szalagkomplex együttes értékelése szükséges. A helyreállítás után intraoperatív vizsgálattal ellenőrizhető, kell-e további stabilizáció.

A stabilitás helyreállításakor a korai mozgatás feltételeit is meg kell teremteni. Az elhúzódó rögzítés tartós mozgásbeszűküléshez vezethet.

Egyszerű ficam után a döntést a repositio minősége, a klinikai stabilitás és a korai mobilizáció során tapasztalt ízületi viselkedés alapján lehet pontosítani. Kétes esetben altatásban végzett stabilitásvizsgálat (EUA) és dinamikus átvilágítás segíthet.