Szakmai oldalak

A váll calcificáló tendinitise – diagnózis, kezelés és prognózis

A váll calcificáló tendinitise (rotator cuff calcific tendinopathy, RCCT) a rotátorköpeny inainak hydroxyapatit-lerakódással járó, többnyire önkorlátozó betegsége.

A képalkotón látható meszesedés önmagában nem indokol műtétet. A kezelés megválasztásakor számít a betegség fázisa, a fájdalom erőssége, a váll funkciója, a lerakódás morfológiája és az, hogyan reagált a beteg az addigi kezelésre.

1. Kinél fordul elő?

A kórkép leggyakrabban 30 és 60 éves kor között fordul elő, nőknél valamivel gyakrabban. Rendszerint a supraspinatus ina érintett. Diabetes vagy pajzsmirigybetegség mellett gyakoribb lehet. A meszesedés tünetmentes betegnél, véletlen radiológiai leletként is előkerülhet.

A calcificáló tendinitis elkülönítendő az időskori enthesopathiától és a rotátorköpeny meszes tapadási elváltozásaitól.

2. Patofiziológia – Uhthoff-féle stádiumok

FázisJellemzőKlinikum
PrecalcificTenocyták metaplasiájaGyakran tünetmentes
FormativeKalciumlerakódás képződéseEnyhe vagy krónikus fájdalom
RestingStabil, körülírt depositumVáltozó tünetek
ResorptiveÉrben gazdag szövet, macrophagaktivitás, felszívódásRendkívül erős akut fájdalom
PostcalcificÍnremodelling, regenerációFokozatos javulás

A legerősebb fájdalom gyakran a resorptiós fázisban jelentkezik, amikor a lerakódás már felszívódóban van. A fájdalom hirtelen erősödése ezért a resorptiót is jelezheti.

3. Diagnosztika

Az első képalkotó vizsgálat a röntgen. A true AP felvétel szükség szerint ki- és berotációs, illetve axillaris felvétellel egészíthető ki.

Ultrahanggal megítélhető a lerakódás pontos helye és állaga, valamint az esetleges társuló bursitis. A vizsgálat az intervenció tervezésében is segít.

MRI atípusos tünetek, társuló rotátorköpeny-szakadás vagy műtéti tervezés esetén lehet indokolt. Az oedema és a lerakódás körüli reakció megnehezítheti a lelet értelmezését, ezért érdemes az MRI-t a röntgenfelvétellel együtt értékelni.

Gärtner–Heyer radiológiai osztályozás

TípusMorfológiaJelentőség
IÉles szélű, homogén, denzInkább stabil, kemény depositum
IIVegyes megjelenésÁtmeneti jelleg
IIIElmosódott, felhőszerűGyakran resorptiós fázis

A Gärtner-beosztás segíthet a kezelés kiválasztásában, de önmagában nem megbízható előrejelzője a fájdalomnak vagy a terápiás sikernek.

4. A kezelés megválasztása

Klinikai helyzetElsőként választandó kezelés
Tünetmentes meszesedésMegfigyelés, nincs szükség eltávolításra
Akut, nagyon fájdalmas resorptiós fázisNSAID, relatív pihentetés, szükség esetén subacromialis injekció
Enyhe-közepes, krónikus panaszGyógytorna, terhelésmódosítás
6–12 hete tartó panasz, nincs javulásDiagnózis újraértékelése, célzott intervenció mérlegelése
3–6 hónapja fennálló panasz, jól körülírt depositumUH-vezérelt barbotage vagy ESWT mérlegelhető
6 hónapon túl súlyos, kezelésre rezisztens panaszArthroszkópos eltávolítás mérlegelendő
Társuló jelentős rotátorköpeny-szakadásA kezelést az ínszakadás önálló indikációja határozza meg

A táblázatban szereplő időtartamok támpontot adnak. Az adott esetben a panaszok alakulása és a korábbi kezelés eredménye alapján lehet dönteni a következő lépésről.

5. Az akut resorptiós fázis kezelése

Az akut fájdalom olyan erős lehet, hogy a beteg alig tudja mozgatni a vállát, és éjszaka sem tud aludni.

Ebben a szakban a kezelés elsődleges célja a fájdalom és a gyulladás csökkentése.

Kezelés és kontroll

  1. Rövid NSAID-kúra, amennyiben nincs ellenjavallat.
  2. Jegelés, átmeneti tehermentesítés.
  3. Súlyos fájdalom esetén UH-vezérelt subacromialis corticosteroid-injekció mérlegelhető.
  4. Fájdalomhatáron belüli korai mobilizáció a másodlagos vállmerevség megelőzésére.
  5. Kontroll 1–3 héten belül, a tünetektől függően.

Mivel a lerakódás a resorptiós fázisban gyakran spontán felszívódik, az erős fájdalom önmagában nem indokol korai arthroszkópiát.

Láz, jelentős szisztémás tünetek, meleg és duzzadt ízület vagy egyéb fertőzésgyanú esetén sürgős kivizsgálás szükséges a szeptikus arthritis kizárására.

6. Krónikus panaszok – barbotage vagy ESWT?

Ultrahang és barbotage – Shoulder ultrasound: What you need to know

UH-vezérelt barbotage (lavage)

A beavatkozás során ultrahangvezérléssel tűt vezetnek a lerakódásba. A meszes anyagot fellazítják, és ha az állaga engedi, sóoldattal átmossák és leszívják.

A jól hozzáférhető, puha vagy pasztaszerű lerakódás könnyebben átmosható. Kemény, denz meszesedésnél a beavatkozás technikailag nehezebb lehet.

Lökéshullám-kezelés – Biermann Medizin

ESWT – extracorporalis lökéshullám-kezelés

Tartós panaszok esetén az ESWT nem invazív kezelési lehetőség. A fókuszált, nagy energiájú kezelés hatékonyabb lehet az alacsony energiájúnál, bár az eredmény az alkalmazott protokolltól is függ.

A JOSPT 2025-ös irányelve a kezdeti kezelésre nem javuló esetekben javasolja a lavage-t. A beavatkozás eredményességéről eltérő vizsgálati eredmények születtek.

Forrás: JOSPT – klinikai irányelv, 2025

A barbotage és az ESWT mérlegelése

  • Ultrahangvezérelt barbotage akkor jön szóba, ha a tartós panaszt okozó lerakódás jól azonosítható és tűvel elérhető.
  • Az ESWT mérlegelhető, ha a beteg nem szeretne invazív beavatkozást, vagy a lerakódás helye, illetve állaga miatt az átmosás nehezen kivitelezhető.
  • Javuló panaszok és felszívódó lerakódás mellett elegendő lehet a további megfigyelés.

7. Mikor indokolt a műtét?

Az arthroszkópia általában akkor kerül szóba, ha a korábbi kezelések nem hoztak megfelelő javulást.

A műtéti döntés szempontjai

  • 6–12 hónapja fennálló, jelentős panaszok;
  • sikertelen megfelelő konzervatív és lehetőség szerint intervenciós kezelés;
  • munkavégzést vagy mindennapi aktivitást jelentősen korlátozó fájdalom;
  • tartós, jól azonosítható depositum;
  • társuló, sebészileg kezelendő rotátorköpeny-elváltozás.

Súlyos, tartós panaszok esetén már egy éven belül is indokolt lehet a műtét, ha a korábbi, megfelelően dokumentált kezelések eredménytelenek voltak.

Arthroszkópos technika

  1. Diagnosztikus glenohumeralis arthroscopia.
  2. Subacromialis bursectomia a szükséges mértékben.
  3. Depositum lokalizálása tűvel.
  4. Az ín rostirányával párhuzamos megnyitása.
  5. Meszesedés dekompressziója és eltávolítása.
  6. Visszamaradó índefektus vizsgálata.
  7. Szükség esetén ínrekonstrukció.

Ha a teljes eltávolításhoz jelentős mennyiségű ép ínszövetet kellene kimetszeni, a lerakódás egy része visszahagyható.

Kell-e rotátorköpeny-rekonstrukció a meszesedés eltávolítása után?

Visszamaradó índefektusLehetséges megoldás
Kicsi, felszínesDebridement önmagában
Jelentősebb, részleges vastagságúOldalirányú varrat vagy repair mérlegelendő
Nagy, mély vagy teljes vastagságúRotátorköpeny-rekonstrukció

A döntést az índefektus mérete, mélysége és a megmaradt szövet minősége alapján kell meghozni. Nincs minden esetben érvényes, egységesen elfogadott defektusméret-határ.

A 2024-es szisztematikus áttekintés szerint a meszesedés eltávolítása önmagában, subacromialis decompressióval vagy ínrekonstrukcióval együtt egyaránt jó klinikai eredményeket adott, és nem mutatkozott egyértelmű fölény egyik stratégia javára sem.

Forrás: A műtéti technikák szisztematikus áttekintése, 2024

A rutinszerű acromioplastica többletelőnyét a vizsgálatok nem igazolták.

8. Kimenetel és prognózis

KezelésVárható eredmény
Konzervatív kezelésSok beteg jelentősen javul, akár a depositum teljes eltűnése nélkül
Corticosteroid-injekcióFőként rövid távú fájdalomcsökkenés
BarbotageEgyes vizsgálatokban jó eredmény, de a placebóval szembeni előny vitatott
ESWTFájdalom- és funkciójavulás lehetséges, több kezelés szükséges lehet
Arthroszkópos eltávolításVálogatott, refrakter esetekben jelentős javulás; elhúzódó rehabilitáció és stiffness előfordulhat

Posztoperatív rehabilitáció

Ha a műtét során nem volt szükség ínrekonstrukcióra, az aktív és passzív mobilizáció általában korán megkezdhető, a fájdalomhoz igazítva. A könnyebb mindennapi tevékenységekhez néhány hét alatt, a teljesebb vállfunkcióhoz gyakran 2–4 hónap alatt lehet visszatérni.

Rotátorköpeny-rekonstrukció után a rehabilitációt a varrat védelméhez kell igazítani. A kezdeti, jellemzően 4–6 hetes védelmi szakaszt fokozatos mobilizáció és erősítés követi. A nagyobb terheléshez való visszatéréshez 4–6 hónapra, esetenként hosszabb időre is szükség lehet.

9. Klinikai vizsgálatok és kezelési ajánlások

BMJ, 2023 – 220 beteg, sham-kontrollált RCT

Az UH-vezérelt lavage és corticosteroid nem adott jobb eredményt a sham-kezelésnél sem 4, sem 24 hónapnál. A vizsgálat eredménye nem támasztotta alá a barbotage rutinszerű alkalmazását.

Forrás: BMJ – sham-kontrollált vizsgálat, 2023

JOSPT, 2025 – klinikai irányelv

Az irányelv a rendelkezésre álló vizsgálatok összessége alapján a lavage-t azoknak a betegeknek ajánlja, akiknél a kezdeti kezelés nem hozott javulást.

Forrás: JOSPT – klinikai irányelv, 2025

EFORT Open Reviews, 2025 – 33 RCT metaanalízise

A komplex fizioterápia kedvező funkcionális eredményeket mutatott. A műtéti alcsoportban a rutin subacromialis decompression nem biztosított kimutatható többletelőnyt az arthroszkópos debridementhez képest.

Forrás: EFORT Open Reviews – hálózati metaanalízis, 2025

10. Összefoglaló

Röntgennel igazolt calcificáló tendinitis

Akut, resorptiós

Erős fájdalom, felhőszerű depositum

NSAID, szükség esetén injekció, korai mobilizáció

Klinikai kontroll

Krónikus, perzisztáló

Tartós fájdalom, denz depositum

Gyógytorna, fájdalomcsillapítás

Barbotage / ESWT mérlegelése

Tartós, jelentős panasz az addigi kezelések ellenére

Gyakran legalább 6 hónapos fennállás

Arthroszkópos eltávolítás ± rotátorköpeny-rekonstrukció

A kezelés klinikai szempontjai

A kezelési döntéshez a röntgenleletet a gyulladásos tünetekkel és a váll funkciójával együtt érdemes értékelni.

Sem az akut fájdalom erőssége, sem egy nagy, denz lerakódás nem indokol önmagában műtétet. Arthroszkópia például akkor mérlegelhető, ha a beteg a megfelelő kezelés ellenére hónapok óta nem tud dolgozni a panaszai miatt.

A fájdalom miatt kímélt váll mozgása idővel beszűkülhet. A mozgáskerülés és a társuló adhesiv capsulitis elhúzódó felépüléshez vezethet, ezért a mozgástartomány megőrzése a kezelés minden szakaszában fontos.