• (Kattintson a képre!)

Multidirekcionális instabilitás esetén gyakran a kar aktív elevációja során észleljük a humerus fej sublixációját, így először az aktív mozgások megtekintésével kell kezdeni a beteg vizsgálatát. Ezután felmérjük az általános ízületi lazaság mértékét, végül rátérünk a vállízületre. Multidirekcionális instabilitás esetén jellemző lehet, hogy a humerus fej a vápából előre és hátrafelé kimozdítható, ez a pozitív asztalfiók teszt. Ugyancsak multidirekcionális instabilitásra, vagy nagy méretű alsó-elülső labrum sérülésre (Bankart laesio) utalhat, ha a lelógatott és ellazított felkart axiális irányban húzzuk, és a tuberculum maius valamint az acromion szél között egy kis mélyedés, sulcus kialakulását figyeljük meg (sulcus jel). A leggyakoribb elülső-alsó instabilitásra utal az elülső apprehenziós tünet, melynek során a kart 90 fokos abdukciós-kirotációs helyzetbe hozva azt tapasztaljuk, hogy a beteg vagy fájdalmat jelezve, vagy hátradőlve megpróbálja elkerülni a számára kellemetlen helyzetet. Ennek ellenpróbája lehet a Rowe-féle relokációs teszt, melynek során ugyancsak 90 fokos abdukciós-kirotációs helyzetet hozunk létre, azonban ezúttal úgy, hogy a humerust elöl a kezünkkel megtámasztjuk (ez a vizsgálat háton fekvő helyzetben végezhető a legegyszerűbben), ebben az esetben a beteg kevésbé érzi kellemetlennek az abdukciós-kirotációs pozíciót. Hátsó instabilitás esetén a hátsó apprehenziós tesztet végezzük el, melynek során a felkart addukciós-berotációs helyzetbe hozzuk. Amennyiben a beteg ezt a pozíciót kellemetlennek érzi, a teszt pozitív.

• (Kattintson a képre!)

A vállbetegek mozgásvizsgálata során mind az aktív, mond a passzív mozgásokat meg kell vizsgálni. A félmeztelenre vetkőztetett beteg fizikális vizsgálatának első lépéseként megkérjük a beteget, hogy végezzen aktív elevációt, abdukciót, majd törzs melletti kirotációt, törzs mögötti berotációt, végül tegye mindkét kezét a tarkójára, majd a fejtetőre és feszítse hátra a könyökét annyira, amennyire bírja (kirotáció). Ezután a beteg passzív mozgásait ellenőrizzük. Első lépésben a beteg álló helyzetében, a háta mögött állva, rögzített scapula mellett vizsgáljuk meg mind a két oldal passzív elevációját, abductióját, törzs melletti kirotációját, majd 90 fokos abdukció mellett végzett ki- és berotációját. A kapott értékeket rögzítjük. Végül a beteget vizsgálóágyra fektetjük, és háton fekvő helyzetében is megvizsgáljuk a passzív mozgástartományt.

• (Kattintson a képre!)

Az AC ízület duzzanata, nyomásérzékenysége jelzi az ízület érintettségét. Érzékeny vizsgálódószer a cross-body teszt, melynek során 90 fokos síkban a törzs előtt addukáljuk a kart; AC ízület feletti fájdalom esetén pozitív a teszt. Az AC ízület instabilitása legegyszerűbben a zongorabillentyű tünettel vizsgálható, melynek során caudális nyomásra a cranial felé luxált kulcscsont reponálódik.

• (Kattintson a képre!)

A vállízületi betegségekben a biceps hosszú fejének ina is gyakran érintett, sőt nem ritkán maga az ín az, ami a panaszokért, elsősorban elülső vállfájdalomért felelős. Tapintással az ín nyomásérzékenységét, pro-szupinációs mozdulat közben esetleges luxációját észlelhetjük. A legáltalánosabban elterjedt vizsgálat a Speed teszt, melynek során a beteg 90 fokos flexiós helyzetben, nyújtott könyökkel, szupinált alkarral tartja a kezét, és a vizsgáló erejével szemben próbálja tovább flektálni karját., Amennyiben ez a mozdulat elülső fájdalmat okoz, úgy az bicep érintettségre utalhat. Yergason tesztnél 90 fokban flektált, pronált alkar mellett a beteg a vizsgáló erejével szemben forszírozott szupinációt végez; pozitív a teszt, ha ez fájdalmas. A biceps tapadás szakadására (SLAP laesio) utalhat a pozitív O’Brian teszt, amikor a beteg 90 fokban flektált karral, nyújtott könyökkel, teljes berotációban emeli a karját rezisztencia ellenében. SLAP laesio esetén ez a manőver fájdalmas, míg ugyanez a mozdulat kirotált alkar mellett panaszmentes.